Amikor az ember épp hátra dőlne egy kicsit, megnyugodna, hogy renben vannak körülötte a dolgok, épp minden anyagi kiadása rendezett és végre egyenesbe jön, akkor hirtelen történik valami. Jön egy váratlan kiadás egy villanyóra elszámolásból, egy rég elfeledett befizetetlen büntetés újra előbukkan önmagát megsokszorozott összeggel, elromlik a mosógép, kitör egy ablak, defektes lesz az egyik gumi az autón, beletolatunk valamibe, tönkremegy a telefon... Történik valami váratlan kiadás.
Ezekben az esetekben ezek a plusz kiadások figyelmeztető jelek. Szólnak arról, hogy felületesen gondolkoztam csak azzal kapcsolatban, hogy rendeztem minden tartozásomat; arról, hogy az én gondolatom az anyagi biztonságról nem egyezik a materilális világ valós biztonságával - mert ha váratlan kiadás ér, és azt nehézkesen tudom finanszírozni, akkor valójában még nem értem el az anyagi biztonság állapotát. De azt is megmutathatja, hogy igazából mélyen belül tovább fut a paraprogram, és amíg azt nem oldom fel, a hirtelen fellépő kiadások mindig meg fogják akadályozni, hogy hátra dőlhessek nyugodtan.
Mit tehetek, hogy ezt megdolgozzam?
A felszínesen-kezelt-kiadások-hozzáállás megváltoztatásához 3 dologra van szükség:
1. Ismerjem fel, hogy ezt csinálom,
2. Akarjam ezt megváltoztatni,
és a legegyszerűbb,
3. lépés : találjam meg a hozzám legközelebb eső módot arra, hogy ne sikkadjanak el a feladandó csekkek, kifizetendő számlák, visszatérítendő tartozások (lehet ez egy minden hónapban megírt lista, egy excel táblázat, egy-egy post-it a hűtőn, tükrön, fogmosó poháron, bármi, ami emlékeztet rá, hogy mik a teendőim...)
Biztosak lehetünk abban, hogy ha gyakorlatba ültetjük a pénzügyekről való felelős gondolkodást, életünk elhagyhatatlan részévé válik ez, mert egy olyan érzést hoz majd magával, ami eddig ismeretlen volt - egy valós nyugalmat. Amikor nem motoszkál a tudatalattinkban, hogy valahol hever egy csekk, amire korábban csak legyintettünk, ha kiiktatjuk az összes mélyen sustorgó tartozásunk kis hangját, az olyan megelégedett nyugalmat hoz, ami büszkeséggel is eltölt.
Itt van még ez a gondolat, hogy minden rendben,megnyugodhatok. Épp felhoztam magam nullára. Minden számlát kiegyenlítettem. Hátra dőlhetek. Na itt még annyira mégsem lesz kényelmes a pihenés. Mert itt arról szól a mélyről sutyorgó hang, hogy nem vagy biztonságban, nincs tartalékod. Ez továbbra is pörgeti az alap feszkót és generálja a váratlan kiadásokat. Annak tehát, aki nem felejtett ugyan el egy csekket sem feladni, épp kielégítő az anyagi helyzete, mégsem tud nyugodtan hátra dőlni, biztonságban lenni, érdemes megnéznie, hogy van-e egy kis tartalék is, ami biztonságérzetet ad - vagy épp annak a hiánya gerjeszti a belső konfliktust és hívja életre a váratlanul meghibásodó tárgyak esetét.
Aztán, ha rendezetlen tartozások sincsenek, tartalék is van és mégis abban a percben jelentkezik a hívatlan kiadás, hogy szusszannánk egyet - na akkor bizonyos, hogy a felszínen rendben levő gondolatok alatt fut a paraprogram: a mileszhabeütakrach ?!
Ennek a megoldására, azért szükség lesz önismeretre - hogy fel tudjuk ismerni - és egy segítőre - hogy ki tudjuk deríteni az okát. Ennél az esetnél a gyakorlati tanácsok magukban nem elegendőek, kell az ismerete a paraprogram eredetének, mert azt csak úgy lehet felgöngyölíteni és leállítani, ha mélyen a szemébe tudunk nézni!
Mindenre van megoldás.
HAJRÁ!
( A kép forrása: http://www.humoroskepek.hu/images/img/nm/526b85072b55b.jpeg )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése