2018. július 24., kedd

ELVárások(k)



A mások elvárásaitól való félelem. Az egy olyan belső kényszer, ami életen át meghatározhatja, mit és hogyan cselekszünk.

És van, hogy valóban egész életen át ez mozgatja a döntéseinket.

Ha ebbe a suliba megyek a szüleim akarata ellenére, mit fognak majd szólni? Nem szeretnek majd többé!

Ha nem teljesítek az elvárásoknak megfelelően az iskolában, sportban, szabadidős tevékenységekben, mit fognak majd szólni? Nem szeretnek majd többé!

Ha nem szerzek diplomát, mit fognak majd szólni? Nem szeretnek majd többé!

Ha nem azt a munkát vállalom, ha nem úgy élem az életem, ha nem oda megyek lakni, ha nem azzal a fiúval randizom, ha azzal randizom, de aztán vége lesz, ha közben szakmát váltanék, ha elhagyom az országot, ha visszajövök, mert ott nem volt jó, ha visszaszerzem a régi munkámat, ha megint rossz pasit választok...  mit fognak majd szólni? Nem szeretnek majd többé! Nem szeretnek majd többé?

Én szeretem magam?

Ha szeretem magam... mit számít mit szólnak majd? Ha szeretem magam, milyen elvárásnak kell megfelelnem? Ha nem felelek meg a másik elvárásának? Akkor mi van?

Ha nem is ez a tuti, akkor is dönthetek úgy,hogy nekem ez kell. És ez az én döntésem. Csak nyilván, akkor én is viselem a következményeit. De akkor is...

Ha ezt megérti az ember, akkor eltűnik a kényszer, hogy mert-mások-mit-gondolnak-majd... Mit számít? Ha magam hozom magam bármilyen helyzetbe is, nekem kell vele élni-halni. Mit számít, más mit vár el tőlem ilyen-olyan okokból?

És ezért tudunk aztán mi is elvárás nélkül tekinteni a másikra.

Csak én kell megfeleljek - magamnak!


( A kép forrása: www.pinterest.com 
https://i.pinimg.com/564x/4d/28/39/4d2839cf457135d68679c4f404c49a6d.jpg)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése