2018. április 5., csütörtök

Mi is az az Életút feldolgozás?


(A kép forrása: www.pinterest.com https://i.pinimg.com/564x/05/38/6d/05386d06c62d4e9e5470ea395666c6d4.jpg)
Mi is az az Életút feldolgozás?

Egy olyan tanácsadási forma, ami megváltoztat(hat)ja az életedet. Egy alkalom arra, hogy tisztába kerülj azzal, eddig élete(i)d folyamán mi miért történt veled. És iránymutatást kapjál arról, hogy milyen változtatásokkal merre terelheted az életedet.

A folyamat alatt fényt derítünk olyan részletekre, amik komoly okkal történtek, amik indikálnak későbbi eseményeket. Olyan ismétlődő mintákat bontunk ki, ami talán eddig is nyilvánvaló volt, ám kimondatlan maradt, így feldolgozatlansága miatt újra és újra előbukkant.

A fogantatástól ( vagy még korábbról) indítva végignézzük az életed útját és magyarázatokat keresünk -és találunk! - a megfogalmazódó / megfogalmazatlan kérdésekre.

A magyarázatok megértést hoznak. A megértés fontos kulcs a feldolgozáshoz. Ha valamit fel tudunk dolgozni, abba tudjuk hagyni az azon való kesergést, puffogást, hogy miért történt ez velem. Tovább tudunk lépni, kezünkbe tudjuk venni az irányítást. "Elszenvedőiből" alakítóivá válhatunk életünknek!

Na persze nem megy minden olyan könnyen. Nincsen egy varázspálcám, amivel majd jól rád suhintok, és minden tudás birtokába kerülsz, és kisujj mozdítás nélkül, minden csodássá válik. Kő keményen meg kell dolgozni minden eredményért.

És van egy rossz hírem azoknak, akik abba a kategóriába tartoznak, akik eddig elvárták a világtól, hogy mindent megteremtsen a számukra úgy, hogy nekik zéró energiát kelljen belefektetni. Ez a folyamat nem így működik. Sok sok sok energiát kell mozgósítani ahhoz, hogy a változások beindulhassanak, és ezeket az energiákat csak mindenki saját maga teheti bele a sztorijába. Én nem tehetem meg senki helyett. Én csak irányt tudok mutatni. A lépés mindig rajtad áll. Nem emelhetem helyetted a lábad.

De van egy jó hírem is! Egyszerre csak egy lépést kell megtenni. És azt a lépést akkor kell megtenni, amikor készen állsz rá.  Ez így már nem is olyan rémisztő, ugye?

Hogy ez az egész hogy néz ki a gyakorlatban?

Nézzünk egy huszas évei végén járó nőt, aki párkapcsolati problémával indul el a tanácsadásra. Az életéről elmondja, hogy gyermekkorában a szülei külön váltak, édesanyja és édesapja is másik párt talált magának. De azokról a kapcsolatokról is kiderült, hogy nem működnek jól. Azoknak is vége lett. És így követte egyik kapcsolat a másikat. A szülők sok energiát fektettek ezekbe a folyamatokba. Közben a lány szabadon élte a tinik szertelen életét,  nem voltak szabályok és határok, de legfőképpen nem volt állandóság, és biztonság, amit egy gyermek számára a szülőnek kell megadni.
A lány egyik kapcsolatából a másikba szaladt.

 Most megelégelte, hogy semmi sem működik úgy, ahogy ő szeretné. Tanácstalan, nem tudja hol romlik el minden.

Életének átbeszélésével feltárjuk, hogy azt a biztonságot, amit szüleitől nem kapott meg, mindig egy férfi oldalán véli megtalálni, de ez azt is jelenti, hogy nem a férfit magát látja, csak egy erődöt, ami megóvja őt a külvilágtól. Szeretne teljes értékű kapcsolatot. Az első lépés efelé az, hogy felismerte, segítségre van ehhez szüksége.

 Kibontjuk a csomagokat, amiket eddig elraktározott a tudatalatti polcon és egyesével megnézegetjük, mit rejtenek. A feldolgozás  folyamatának köszönhetően eljutunk arra a pontra, amikor készen áll rá, hogy lépjen.

De hogy merre lép, az az ő felelőssége.

Hogy megteszi-e az az ő döntése.

Te megteszed?