(A kép forrása:pinterest.com)
"A boldogsághoz nem vezet út. Az út maga a boldogság." - milyen szép idézet, gondoltam mindig. Gondoltam erről és egy csomó másik rendkívüli megfogalmazásról. Valahol mélyen sejtettem az igazságát minden kedves idézetnek, amit valaha olvastam, kijegyzeteltem könyvekből, filmekből, dalszövegekből. Füzetek hadát töltöttem meg más gondolataival, és jó érzéssel töltött el elővenni , olvasgatni, ízlelgetni őket. Magam is használtam a saját gondolataim papírra vetését - gyógymódként: fájdalmas tinikoromban, amikor senki nem értette mi zajlik bennem. Csak kiírtam magamból, rímekbe szedtem a borzalmas világ összes fájdalmát, és megkönnyebbültem tőle. Visszaolvasva ... fáj. Fáj, a sok fájdalom, és szeretném magamhoz ölelni tini önmagam, és elmondani neki, hogy a BOLDOGSÁG MAGA AZ ÚT!
Mert mára ráléptem utamra, és megértettem az évekkel ezelőtt csak sejtett igazságot. Belsővé vált a gondolat.
A világ, amiben ma élek, a világom egy csoda! Ezt szeretném megosztani...
