(A kép forrása: www.pinterest.com)
A mai világban, amikor egyre több ember válik nyitottá a nem szokványos, földhözragadt, konzervatív módszerekre és magyarázatokra, néha időszerűvé válik kicsit rendet tenni a fogalmak között. Hallunk,olvasunk innen-onnan ezt is, azt is és a nagy információáradatban nehéz kiigazodni esetenként. Sokszor elhangzott már a számból, mikor arra kértek, mondjam meg mi fog történni, mi lesz egy kapcsolat jövője, hogyan dől el egy vita, mit fog mondani az orvos, mikor jön már a baba... hogy Én NEM vagyok jósnő!
Látó vagyok. Igen, ez nagyon misztikusan hangzik. Saját, terapeuta által segített, életút feldolgozó folyamatomnak köszönhetően kitisztultak a csatornáim, amiknek használatával kapcsolatban állok olyan nem emberi létezőkkel, akik segítenek a magam útján és a másoknak való segítésben. Az Égiekkel való kommunkáció az a varázs, ami miatt már soha nem lesz olyan az életem, mint pár évvel ezelőtt volt. És a megváltozott életem minden mélységével és magasságával egy csoda. De meg kellett magamnak is értenem bizonyos szabályokat. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy NEM vagyok jósnő!
Nem jósolok. Pont.
Miért nem?
Mert nem is lehet.
Hát az meg hogy lehet?
Ott kezdődik a történet, hogy mindenki egy előre elkészített (háló)tervvel érkezik az életébe. Benne vannak a fő irányok, a megtapasztalni vágyott dolgok terve, a leendő találkozások, kapcsolatok, események tervrajza. És az is, hogy kinek milyen fejlődéseken kell keresztülmennie ahhoz, hogy egy tervezett pontra eljuthasson. És van még valami nagyon fontos a képben: a Szabad Akarat! Ami feljogosítja az embert, hogy hiába ha azt tervezte, hogy a következő utcán balra fordul és arra vezet tovább az útja, dönthet úgy, hogy egyenesen megy. Vagy jobbra fordul. Vagy nem is megy tovább. Megáll és gyönyörködik a napsütésben. És mindjárt nem azon az úton halad, amit előtte gondosan megtervezett. Persze, ha az az út nagyon fontos volt neki, kerülővel visszatérhet rá. De a Szabad Akarat megmozdulásait nem látjuk előre.
Ilyen módon aztán, hogyan is jósolhatna bárki is. Ránézhetek én arra, hogy a jelen pillanatban hogy állnak a dolgok, mik a lehetséges kimentelei az adott témának. De abban a pillanatban, hogy én elmondom,amit láttam, máris átírom a tervet. Nem úgy fog történni. Mert elhangozhat egy mondat, ami borítja a spontaneitást, a megtapasztalás lehetőségét, vagy egyszerűen nem kerül számításba a Szabad Akarat. És máris nem úgy fog történni.
Erre az esetre a gyakorlati példám:
Vegyünk egy harmincas évei elején járó egyedülálló nőt, aki már nagyon szeretne egy stabil kapcsolatot, családot, gyermekeket. A nő találkozik egy pasassal. A pasas olyan hatással van rá, mintha átment volna rajta egy úthenger. Egy pozitív úthenger. Semmi sem történik köztük a beszéden kívül, ő mégis azt érzi, egy másik dimenzióban van a férfi közelében. Kapkodja a fejét jobbra-balra, hogy ez most itt mi kéremszépen?! Telik-múlik az idő, néha összetalálkoznak "véletlenül" ( véletlenek ugye nincsenek ) és az úthenger hatás minden alkalommal garantált. Főhősnőnk kommunikál az Éggel. Lejönnek neki olyan információk, amik megerősítik, hogy ez a találkozás már pedig nem véletlen, be lett tervezve, és nem csak a találkozás, hanem egy édes folytatás is. Ó hát itt a boldogság, megérkezett. De miért nem történik semmi? Miért ragadtak le a bájos mosolygás és egymás jelenlétének magávalaragadó csodájának szintjén? Miért nem lép már ez a pasas valamit?... Miért telnek a hónapok eseménytelenül? Hát azt mondták, azt ígérték Ő lesz az!
Egyszercsak a sok folyamatos tapasztalás gyümölcseként megjön a válasz. Ott, abban a pillanatban úgy nézett ki a dolog, hogy a stabilitásra , családra vágyó nő elérkezett életének ahhoz a pillanatához, ahol találkoznia kellett ezzel a pasassal, aki leúthengerelte. És lett is volna ebből boldog család, ha a nő nem gondolja úgy, hogy ő továbblép a fejlődésében és nem csak a saját családdal kapcsolatos vállalásait teljesíti be, hanem egyéb terveit is megvalósítja. Szabad Akaratából úgy döntött, hogy továbblép, így okafogyottá vált arra a férfira várni, akit abba az élethelyzetbe tervezett párjának, amikor a további fejlődés nem volt képben.
Lehet hát jósolni?
Lehetni lehet.
De van értelme?
A Szabad Akarat és az előttünk rejtett tervrészletek tekintetében: egyáltalán semmi értelme nincsen.
És ha jól belegondolunk, tudunk-e egyébként is kezdeni valamit azzal, hogy jósoltatunk magunknak valamit? Vagy nagyobb hatással lehet ránk az, ha a már megtörténtekben keressük a válaszokat és azon megértések mentén haladva alakítjuk a jövőnket?... Életút feldolgozás. Nekem ez sokkal izgalmasabb, mint jósnőnek lenni. A következő bejegyzésemben erről olvashattok.
