Amikor a magzat fizikai fejlődése megfelelő szintre ért, teljesen készen áll arra, hogy világra jöjjön.
De ez mégsem elég a születéshez.
Mert a magzatban rejlő léleknek is felkészültnek kell lennie ahhoz, hogy természetes úton, külső behatások nélkül kiszülethessen. Ez az állapot pedig sok-sok mindentől függ. Hogy ezt megérthessük, nézzük meg kicsit közelebbről, hogy mi történik a lélekkel, mielőtt kibújik újszülött formájában a világra.
A lélek megszőtte tervét, engedélyt kapott az újabb életre OdaFent és nagy izgalommal várja, hogy belekezdhessen új kalandjába. Tervei teljesen felspannolták, tettre kész és kicsit türelmetlenné is válik, hiszen újra a kapujában áll a fejlődésre való nagyszerű lehetőségnek. Zöld utat kapott, indulhat. Elfoglalja helyét az anyaméhben megfoganó embrióban, ami erre az életre az emberi teste lesz. És itt hirtelen a nagy várakozás és izgalom mellé párosul egy érzés, ami testet öltése előtt még nem volt ismerős. Ez az érzés pedig a kétely. Hirtelen minden megfoghatóan, anyagba sűrűsödve valóságossá válik és kicsit félelmetes is lesz. Először szólal meg a fizikai oldal kérdés áradata és bizonytalansága.
Gyors fejlődésnek indul az embrió és mire a lélek megszokhatna egy állapotot, az máris megváltozik.
És a fizikai változások mellé társul szegődik az érzelmi hullámzás, mert a magzatra már itt, a védő-óvó-meleg-biztonságos anyaméhen belül hatással van a környezete és legfőképpen a környezetében történő dolgok anyában való leképeződése. És ez egy igazi hullámvasút. És a hullámvasút hatására megindul a kétely érzése - jó ötlet volt-e ez a születés egyáltalán, kell-e ez nekem, és különben is MI VÁR RÁM ODAKINT?!
A sokat megtapasztalt bölcs lélek elveszíti a kontrolt, mert csak úgy érkezhet meg új életébe, hogy eddigi tapasztalatait hosszabb-rövidebb időre elengedi és újként éli meg a világrajövetel csodáját. Tabula rasa lesz. Még semmit sem tud, amit nem tapasztalt meg ebben a testben, innentől fogva alapvetően ijesztő a számára minden új történés.
A szülők magzattal történő kommunikációja rengeteget jelent ennek az ijesztő érzésnek a leküzdésében. Ideális esetben kialakul magzat és anya-apa között egy olyan ráhangolódás, ami biztosítja a lelket a feltétel nélküli szeretetről és odafigyelésről, aminek hatására megnő az életbe vetett bizalma és a születés is időben, természetes úton történhet meg.
De mi van azokkal az esetekkel, amikor nem így történik, és ennek milyen hatása lesz a későbbi életre?
Előfordul, hogy a magzat a vártnál jóval korábban érkezik. Az okait ennek most nem firtatjuk, a hangsúly azon van, mi lesz ennek a hatása.
A korán születő babák jó eséllyel életük során sokszor érzik azt, hogy valamiről lemaradnak, egy feszített tempóban élnek, mert sietnek ez élet elé, nehogy kimaradjon vagy nélkülük történjen valami. Ennek az érzésüknek nem tudják az okát, sokszor meg sem fogalmazódik bennük , hogy emiatt szeretnének minél több mindenben benne lenni. Ám ha kiderül számukra, hogy valódi alapja nincs ennek a sürgésnek, hogy születésük hosszan elhúzódó hatása ez a jövök-megyek-őrület, akkor tudatos önmunkával tudnak változtatni ezen, mert képessé válnak belátni, hogy a valamiről lemaradás félelme által vezérelt pörgésben egy dologról maradnak le csupán, arról, hogy egy-egy pillanatra megállva meg tudják ÉLNI az életüket.
Aztán vannak azok a magzatok, akik bizonyos okokból a születés várt idejénél később érkeznek. Hogy ennek milyen nyoma maradhat életükben? Késlekedni fognak. Egy találkozóra való elindulással, egy feladat megvalósításával, egy üzenet elküldésével, egy üzlet beindításával, egy lépcsőfok meglépésével. Nem fogják érteni, mi tartja őket vissza, de valahogy mégis képtelenek lesznek időben vagy nem az utolsó pillanatban megtenni dolgaikat.
Természetesen már maga a születés módja és annak történései is ezer dolgot hoz életünkbe, ami minta szerűen jelenik meg és hosszan elkísér. Nem beszélve a tervünkbe írt feladatainkról, a családban és környezetben ért hatásokról, a szülőktől hozott mintáinkról és típusainkról.
Az, hogy a várt időponthoz képest mikor születtünk meg, csak egy a sok tényezőből, ami meghatározhatja életünket. De fontos tudnunk róla, mert ha nehezíti mindennapjainkat, megváltoztathatjuk, kiszűrhetjük ezt a hatást.
Hogy hogyan?
Érdekes kérdés, nincs is rá egy általánosan felírható recept. Pontosan azért, mert nem csak ez az egy tényező hat az életünkre. Így minden esetben az ember egyéni történetével együtt kell kezelnünk ezt a kérdést - is.
Általános lépések természetesen vannak. Elsősorban az, hogy fel kell ismerni, hogy nekem ez a minta jelen van az életemben. Tudatosulnia kell. Ha ez megtörtént, nézzük meg honnan indul. Ha ezt egyedül nem tudjuk megtenni, kérjünk segítséget valakitől, aki ismeri ezt a terepet.
Ha tudjuk honnan indult, el is lehet engedni. Ez mindig egy megértési folyamat eredménye lehet és legtöbb esetben az elengedés után tudatos odafigyelést kíván, hogy mikor jelenik meg újra ez a minta és hagyom-e sodorni magam vele, vagy megállok és azt mondom, nekem ez így nem jó, én új módot próbálok. Az új minták élesítése, gyakorlattá tétele nem csak a saját életünket változtatja meg, hanem arra is lehetőséget ad, hogy gyermekeinknek is új mintákkal szolgáljunk.
( A kép forrása : https://i.pinimg.com/564x/6f/cc/c5/6fccc566ac29a6adda0b0cc13cb2984b.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése