(A kép forrása: pinterest.com)
Nagyon személyes téma, de azért szeretném megosztani, mert biztosan nem csak ez én utam megdolgozandó kérdése. Nekem most aktuális igazán.
Kell az embernek egy férfi minta az életébe. Ha nőnek születik, akkor meg aztán különösen. Gyermekkorunk férfi mintája ideális esetben az apánk. Szeret minket, babusgat, megóv, megvéd, ő az első szerelmünk, a példa arra, hogyan kell egy férfinak bánni egy nővel (ahogy apa bánik anyával). Ideális esetben...
Na persze az enyém nem volt az. Az én apám semmit sem adott meg nekem sem gyermekkoromban, sem később abból, ami egy apának az alap feladatai közé tartozna. Nem haragszom (már ) rá ezért. A halála után megértettem mi volt a szerepe az életem alakulásában. Na, hát nem a klasszikus értelemben segített ő engem... sőt, amíg élt, inkább a nehézségeim oldalát erősítette. De ezzel tanított. Nagyon sok mindenre.
Kellett hát valaki más, aki mintaként állhat ott egy kislány számára, aki híján van apa szeretetének. De aki nőként születik ebbe az életbe és van egy idősebb fiú testvére, az bizonyára egyet ért velem most abban, hogy egy húgnak a báttya az isten. Nem kérdés hát, hogy szeretethiányos pici lányként az én bátyám duplán lett az istenem, maga miatt is és apánk helyett is. Istennek lenni viszont nem könnyű feladat. Nagyon komoly felelősség. És van, akinek nem is sikerül megfelelni ezeknek az elvárásoknak. Ott van ugyanis neki a saját hozott anyaga, feladata, és lehet, hogy a háta közepére sem kívánja nehéz vállalásai mellé a hugi rajongó és elvárásokkal teli szeretetét.
Nehéz, néha érthetetlen, fájdalmas és könnyekkel teli hónapok vezettek ahhoz a felismeréshez ami arra késztet most, hogy hangosan kimondjam, eljön a pillanat, amikor huginak el kell engedni a testvérére álmodott ideált és az ebből születő elvárásokat. Szabadon engedlek most, nem akarlak megváltoztatni. Feltétel nélkül szeretlek és remélem ezt egyszer te is megérted! Nem kell, hogy nekem megfelelj. A saját utadat járd, és találd meg önmagad.
Magamat is feloldozom az alól a kényszer alól, hogy a látott mintákat kell követnem. Túlléphet az ember(lánya) azon, amit korábban megtapasztalt, és Égi s földi segítséggel tisztába kerülhet azzal, milyen a minőségi férfi-nő, még ha korábban elképzelése sem volt róla, ez mit is jelent. De be kell járni minden lépcsőfokot, türelemmel, kitartással, szeretettel. És az épp megfelelő pillanatban megérkezik az érzés, ami kitörli az összes kérdőjelet a fejünkből, szívünkből, s bizonyosságot hagy a helyükben. A szeretet bizonyosságát. És a sok munka gyümölcse egy napfényes pillanatban beérik!
Megérkezik majd a minőség a mintákba is. Amit mi nyújthatunk példaként. S amit a saját apánk nem tudott ugyan elénk helyezeni megtapasztalás szintjén. A saját párválasztásunkkal leendő gyermekünknek nem csak apát, hanem férfi mintát is választunk. Ha egy férfi nőként bánik kedvesével, szeretet mellett tiszteletet is ad, odafigyel, leány gyermekének ez a fajta viselkedés lesz majd a természetes és elvárt férfitól nő felé, és a saját maga szeretetében és tiszteletében is ehhez tud visszanyúlni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése