Határok

(A kép forrása:pinterest.com)

Annyi izgalmas téma van, nem is tudtam, mivel kezdjem... aztán újra és újra visszaköszönt a határ húzás.

Mikor és miért és kinek és hogyan húzzuk meg azokat a határokat?

Az első és legfontosabb lépés itt is a felismerés. Abban a pillanatban, hogy felismertem, hogy én itt hosszú évek óta annyira át engedtem magamon mindenkit, hogy már azt sem tudom ebben a nagy összefolyásban hol végződöm én és hol kezdődik a másik élete, megtettem a talán egyik legnehezebb lépést a helyreállításra.

Visszavonhatatlanná vált az a tudás bennem, hogy határok kellenek és innentől fogva nem csukhattam rá a szemem erre a tényre, mert magamnak hazudtam volna....
Nem árt ilyenkor egy jó segítő <3 aki rávilágít , ha nem látod a fától az erdőt és mutat néhány lehetőséget, amivel fel tudod göngyölíteni ezt a határtalan problémát. Ja, és persze felkészít arra, hogy nehogy azt hidd, hogy jól van, megtettem az első lépést, felismertem, most majd szépen lassan visszarakok mindenkit a saját medrébe, a magamét kitisztítva és boldog folyása lesz patakomnak...

Neeem, nem... Mert mikor az első olyan lépést megteszed, amit eddig sosem tettél, nemet mondasz, akkor hirtelen mindenki összezavarodik, és nem érti mi történt a rendszerrel... aztán megpróbálják újra, erősebben, hangosabban, mert lehet elsőre csak nem hallottad jól...és addig feszítik a húrt...amíg végül elszakad - ha ügyes voltál. De ha nem, az sem baj, mert biztos lehetsz benne, hogy hamarosan újabb lehetőséged akad arra, hogy most egy fokkal ügyesebben húzd meg a határt.

És ez a tánc intenzív tangó lesz egészen addig, amíg mások hozzá nem szoknak, hogy te eddig egy átjárható amőba voltál, de most már szilárd határaid vannak, amik csak saját akaratodból lágyulhatnak kicsit. A vad tangó elcsitul, egyszer csak már keringőzni hívnak és elfogadják azt is válaszul, ha most nincs kedved táncolni. Mert megtanultad magad becsülni, és ezzel ők is megtanulták, hogy vannak határok.